Magyar Híres és hírhedt mondások
Arany János:
Jobb ízű a falat, ha mindnyájan esznek.
Babits:
Vétkesek közt cinkos, aki néma.
Bibó István:
A szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem.
Bródy Sándor:
A bogáncs sosem fog rózsát teremni.
Eötvös József:
Csak addig vagyunk szigorúak mások iránt, amíg magunkat meg nem ismerjük.
Feleki:
Van, aki hosszan fejezi ki magát, hátha közben eszébe jut valami.
Gárdonyi:
Isten azért adta a szerelmet, mert józanul nem házasodna senki.
A házasság olyan, mint az egérfogó, az egér csak a benne lévő csemegét látja.
Jókai:
Esni csak lefelé lehet, fölfelé soha.
A zseni nem tanul, hanem tud.
Janus Pannonius:
Minek javítani ott, ahol csapnivaló az egész.
Kossuth:
A múlt a jövendő tükre.
A félelem mindig rossz tanácsadó.
A magyar még a saját kárán sem okul.
Az eltiport nemzet újjászületik, de öngyilkos nemzetnek nincs feltámadás.
Karinthy Frigyes:
Nem értünk rá tanulni, mert folyton tanítottak.
A nemek közötti kapcsolatban a férfi annyira lesz férfi, amennyire a nő nőnek tartja magát.
A házasság egy szövetség olyan bajok közös elviselésére, amelyek egyébként nem keletkeznének.
Kós Károly:
Az lesz a miénk, amit ki tudunk küzdeni magunknak.
József Attila:
Fecseg a felszín, hallgat a mély.
Ne légy heves, bár munkádon más keres; Dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes.
Madách:
A tett halála az okoskodás.
Ember küzdj, és bízva bízzál!
Mikszáth:
Amit egy nő el akar érni, azt eléri, vagy kéréssel, vagy sírással, vagy édes csókkal.
Pénzen vett szerelemnek ecet az alja.
Az író olyan, mint a havasi kürt, csak messziről jó hallgatni.
A tanuló azt hiszi, hogy nehéz a munkája, pedig ő csak a kocsi, és a tanító a ló.
Molnár Ferenc:
Az asszony olyan mint a monokli; Elegáns viselet, de nélküle jobban lát az ember.
Móricz:
Aki éjszaka legény, az nappal is legyen legény!
Petőfi:
Hol a szabadság, ott van a haza.
Hiába minden szép és jó beszéd, ha meg nem fogjátok az elejét.
A virágnak megtiltani nem lehet, hogy ne nyíljék, ha jön a szép kikelet.
Sokat beszéltek, szépet beszéltek, de ebből a hon még nem él meg.
A szerelem mindent pótol, de a szerelmet nem pótolja semmi.
Rákosi Viktor:
A legtöbb ember csak azért panaszkodik, hogy leplezze, milyen jó dolga van.
Széchenyi:
Akkor élsz, ha másokért élsz.
Az ember annyit ér, amennyit használ.
A szerelem nem okoskodik, ha okoskodik akkor már nem szerelem.
Tompa Mihály:
Pusztulunk, veszünk, mint oldott kéve, széthull nemzetünk.
Szívet cseréljen az, aki hazát cserél.
Vörösmarty:
Határozz, és kimondtad sorsodat.
Ábrándozás az élet megrontója, mely kancsalul festett egekbe néz.